Késő délután indult a hajónk A Deinty kikötőből. Sok utas kezdett integetni a hajón állva , jelezve a lentieknek hogy mindjárt indulunk . A pálmafák lombjai vadul táncoltak a kellemes nyári szellőben.
- Bellarine ! Mindjárt indulunk- szólított meg anyám
- Rendben . Jasminnal minden stimmel? Nem érzi egyedül magát a ketrecében?- kérdeztem miután eszembe jutott a drága kutyám. Szegényt, amíg nem indulunk, kennelbe kellett rakni a többi kutya közé. Nem szeretek elutazni az otthonomból , de a család úgy döntött ideje kikapcsolódnunk a nagymama halála után.
A nagy vízi jármű lassan ringva a tengeren elindult. Kiálltam a hajó legelső részébe, pont úgy, mint a Titanicban Rose. Elképzeltem ahogy a delfinek ki-ki ugranak a tengerből hangosan zsibongva . A nyári naplemente csak még jobban rávitt arra , hogy sokáig ott ácsorogjak. Hirtelen egy hang szólított meg hátulról. Mély, reszelős hangzású volt.
- Csodálatos látvány, nem ? - kérdezte a hang
-De, az. - mondtam majd hátra pillantottam hogy szemügyre vegyem az illetőt. Szőke haja volt, ég kék szeme és igazán jó stílusa.
- Bocsáss meg, nem mutatkoztam be. A nevem Niall Horan.
- Az én nevem pedig Bellarine Diamonds. - mosolyogtam rá a fiúra
- Hát igen. Szép lányhoz szép név jár.
- Ez most bóknak vehetem?
- Ha lehet. Szeretnélek megismerni közelebbről , kedves Bellarine! Meghívhatlak egy vacsorára itt a fedélzeten?
-Igen, szívesen mennék!
Ezután a szép hajó étteremben megvacsoráztunk és megjegyzem, a kilátás sem volt rossz. Így ismerkedtem össze a világ legjobb barátjával , Niallal.
